A fejlődés pillérei
Az emberi minőség magas állapota a tökéletes tudat. A szellemiség emberi élet feletti örök létező. Fejlődni a tudaton, a lélektesten és a fizikai testen keresztül tudunk. A fejlődés, az átváltozás belső alkímiai munka, mindenki a saját ritmusában halad vele. Ez az ember saját dolga. Abban azonban tökéletesen egyformák vagyunk, hogy ezzel mindannyiunknak dolga van és a cél eléréshez vezető út is szintén mindegyikünk számára ugyanaz: fejlődni a saját személyiségünkben.
Amennyiben a tiszta információs csatornánkon keresztül élünk, a test- lélek- tudat- szellem egyensúlyában, a tudatunk és szívünk által diktált igaz-helyes alapján, amikor jó gondolataink mentén kommunikálunk és így is cselekszünk, akkor éljük a saját szellemi alapelvünk szerinti életünket. A szellemi alapelveinket magunk határozzuk meg, a Mindenség örökkévalóságával egységben. Ezeket az alapelveket a Létezővel örök körforgásban, az Univerzum törvényeiből kiindulva hozzuk létre, személyre szabottan, saját személyiségünk szerint. Személyiségünk fejlődéséhez meghatározó tudati állapotunk. Tudatosságunk alappillérét pedig gondolataink képezik, ezért érdemes őket a legjobb minőségben megteremtenünk.
Gondolataink cikázása helyett – a letisztult állapot elérése, fenntartása érdekében – érdemes lassítanunk és megfigyelni őket. Hívatlan érkezésük megelőzése érdekében pedig irányítottan gondolkodni.
Amikor ráállunk arra, hogy kipróbáljuk, milyen a gondolati üresség állapota, először azt tapasztaljuk, számos vagy számtalan gondolat érkezik és elménk sokszor neki is lát az azokra történő reagálásra, így aztán újabb és újabb gondolati áramok jönnek. Amint megtanuljuk kikapcsolni a hívatlan gondolatok elménkbe való beérkezését, könnyed, felszabadult állapotba érkezünk meg. Azért is nehéz ezt megtanulni, valamint az állapotot kivitelezni, mert az elme, az ego jelentősen ragaszkodik hozzá.
Mindez azt jelenti, hogy egyfajta azonosulásnak veszi az ego, ha van gondolat. Az ego szempontjából: lekötöm az elmém, mozgatom az agyam, tehát vagyok. Az egónak kell, hogy állandó létezőnek tudja magát. Létezése helyén való is minden olyan esetben, amikor szolgál, valójában szolgál. Az ő valója pedig a védelem, a legjobb értelemben. Nem ellenünk dolgozik, hanem értünk. Véd. Védi azt, ami fogható, ami a fizikai világhoz köt, szükséges kötéseket alkot számunkra.
Vannak viszont helyzetek – ilyen a szellem munkássága, szellemünk alkotóereje, a szabad, tiszta, igaz tudatunk – amelyekhez szükségtelen az ego védelmi rendszere, az alacsonyabb szinten működik, mást szolgál.
A szellem minőségének szintjén szabadságra van szükség, isteni kapcsolódásra, tiszta igazságra. Ezért, amikor gondolatainktól az üresség állapotába kívánunk eljutni, félretesszük az egót, félretesszük ezt a fajta azonosulás tudatunkat. Félretesszük azt a tévképzetet, miszerint létezésünk feltétele az ego. Életünknek valóban segítő része, de létezésünk tér-időtől független. Szellemi gyakorlataink (meditáció, jóga, stb.) során, amikor a létező Egyhez, a létező Mindenhez kapcsolódunk, akkor biztonságban tudhatjuk magunkat, még egónk irányította földi valónktól is. Ennek oka az, hogy örök összekapcsolódásban vagyunk a Mindenséggel. A Mindenséggel, ami az örök fény, a tiszta Igazság és az Isteni szeretet.
kép: www.gric.at
