Félelem vs. Tudatosság – Új Medicina szemmel, egyetemes megközelítésből

A félelem egy aggasztó, nyomasztó érzés kivetítése a jövőbe. Kibillent a jelenből, a jelen életedből és a figyelmedet a jövődre fókuszáltatja. A félelem információ, s mint olyan, hatást gyakorol rád. Amikor teret engedsz neki, be is tölti a saját életteredet, ezáltal képes vagy megvalósítani annak tárgyát, hozzájárulsz annak megteremtéséhez. Fél elem, tehát elvált az Egésztől, a lelked Önmagadtól való elszakadását jelképezi.

Mit jelent tudatossá válni egy adott dologra? Tudatos valamire akkor vagy, amikor ismered az adott dolog tulajdonságait, a működési mechanizmusait és annak értelmét; legyen az gondolkodás, gondolat, érzelem, érzés, vagy bármely dolog. Ennél fogva tisztában vagy a működéséből adódó következményekkel és okokkal, valamit azok összefüggéseivel.

Mi hozza meg azt a döntést benned, hogy tudatossá akarsz válni valamire?

Hozhatja a hited, hiedelmeid, meggyőződéseid, vagy az, hogy berögződéseid, félelmeid, tapasztalásaid alapján vezetett eddigi életed kevésbé tartja a vágyott irányt. Ekkor hozol egy döntést. Amikor a sütő forró, nem azért kerülöd, mert félsz, hogy megéget, hanem azért, mert tudod! A tapasztalásod miatt (ami tudássá érlelődött benned) pedig mindent megteszel, hogy a gyermeked is elkerülje a forró sütőt. Úgy döntesz, elegendő, hogy te megtapasztaltad és tudod a megégés okát és következményeit. Mit gondolsz, a tudatosság szempontjából van különbség egy fizikai tapasztalat és egy érzelmi tapasztalat között? Mit gondolsz, gyermeked átveszi, megtanulja az érzelmi tapasztalásaidra hozott döntési megoldásaidat is?

Bizonyos dolgok fizikai szinten sérülést okoznak – tudod és hozol egy döntést, hogy ezeket elkerülöd. Ugyanígy van ez a lélek által megélt dolgokkal, eseményekkel, érzelmekkel. Amikor tudod, miként válik egy lelki, érzelmi konfliktus – következményként – fizikai, testi elváltozássá, betegséggé, akkor döntést is tudsz hozni, hogy azt a konfliktus helyzetet elkerüld. Megtalálod a legjobb megoldást arra, miként éld az életedet úgy, hogy kezelni tudd az általad megélt érzelmi drámákat, eseményeket, kilengéseket, amelyek érzelmileg kibillentenek az egyensúlyi állapotodból. Hasonlóan működik ez a szellemiségeddel, a gondolataiddal, a gondolkodásmódoddal is.

Amikor Új Medicinával kezdtem foglalkozni, kezembe kaptam annak a tudásnak a lehetőségét, amellyel a biológiai (fizikai) és lelki-érzelmi hatásmechanizmusok összefüggései megérthetők. A fizikai elváltozásoktól, betegségektől való aggodalmak, félelmek megszűntethetők azzal, hogy megismerjük a test-lélek működési összefonódásait; a biológiai, természeti törvényszerűségeket. Tudatossá válunk arra, hogy a testi elváltozás mindig következmény, melynek lelki (érzelmi) oka van. Ezzel a figyelmünket a konfliktusaink kezelésére irányítjuk, hogy elkerüljük az azokból adódó elváltozásokat, betegségeket. Azonban ne csak a betegségekkel kapcsolatos félelmeink megszűntetése miatt tegyünk így, hanem azért is, hogy a tudatossá válásunk az életünket kiegyensúlyozottságon (ami  a biztos tudáson alapul) tartsa. Ha amiatt ismerünk meg vagy tanulunk meg valamit, hogy félelmeinket oldjuk, megszűntessük, teljesen rendben van. De ha amiatt viselkedünk másképp (még azt is gondoljuk esetleg, hogy „megvilágosodtunk” és tudatosan járunk el), mert ismerjük a dolgok következményét és a következményekkel szembeni ellenérzésünk, ellenkezésünk, félelmünk váltja ki bennünk azt, hogy „vélelmezetten” tudatosan járjunk el, az a tudatosságnak pusztán egy szintje, nem maga a teljes tudatosság! Az anyagi (materiális) szemléletből lépjünk be az elme tágabb spektrumú megnyitásába!

Az anyag más-más jellegű, tartalmú, formájú a különböző valóságszinteken. Az anyag mikro (atomalatti) és makro (világegyetemi) szinten más jellegű és természetű, mint az, ami a közép- és durva szinten észlelhető és magyarázható. Az egyik legújabb hipotézis szerint a klasszikus értelemben anyagról például csak aktuális tudatsűrűsödési, gondolatkoncentrálódási eseményként beszélhetünk. Az anyag fogalma kitágul, átalakul, szinte határtalanná és rejtélyessé válik. Az anyag (ha egyáltalán még sokáig beszélhetünk a klasszikus fizika anyagfogalmáról) nem csak és nem elsődlegesen fizikai anyag, hanem szellemi természetű „anyag” is. Az anyag lényegében gondolatmegvalósulás, tudatmozzanat. Anyag és tudat között sűrű a kapcsolódási háló, de a teremtő- és életben tartó létforrás a tudat (Varga, 2008). Meglátásom szerint a biológiai-érzelmi ok-okozati összefüggések is – a természeti törvényszerűségüknél fogva – ezen világegyetemi működési folyamat részei. Ebből következően egy elváltozás/betegség megjelenését befolyásolja a tudatállapotunk, a tudatosságunk szintje és minden életfolyamatunk, amellyel megnyilvánulunk mind önmagunk, mind környezetünk felé. Amikor tudatossá válunk egy fizikai elváltozásunkra, azzal hozzájárultunk a magasabb minőségű gondolati/gondolkodási- és „elme”-állapotunkhoz.

A mindenre való tudatosság eléréséhez olyan kitáguló elmére van szükségünk, amely a gondolkodásunk rétegeit áthatja.

Az óceán mélyebb vízrétegeihez kapcsolódó hullám erősebbé válik. Ehhez hasonlóan, amikor a kitáguló tudatos elme magához öleli a gondolkodás mélyebb rétegeit, a gondolathullám is erősebb lesz. A tudatos elme nagyobb lehetősége fokozza az elme erejét, ami az energia és az intelligencia növekedéséhez vezet. A figyelemnek a gondolat finomabb szintjei felé, vagyis befelé fordítása eredményeképpen végül az elme a gondolat legfinomabb állapotát is transzcendentálva vagy túllépve megérkezik a gondolat forrásához. Ez kitágítja az elmét és ezzel egy időben összekapcsolja az összes gondolat felemelkedéséért felelős teremtő értelemmel vagy intelligenciával (Maharishi, 2016). Tapasztalatom szerint, amikor tudatos szinten megismerünk valamit, az által kiváló lehetőséget kapunk gondolataink finomabb szintje felé (tovább)haladni: azaz saját belső viszonyulásunk finomabb rétegei felé. Amikor eljutunk a gondolataink lefinomodott állapotába, akkor érkezünk a Forráshoz. Ez a folyamat kozmikus törvényszerűség. Kozmikus, egyetemes törvények által meghatározottak szerint működő folyamatról beszélünk, amelyhez elménk, mint egy kozmikus számítógép kapcsolódik, s minden lehetőséget megkap arra, hogy kitáguljon az Egyetemességben.

EZ a tiszta tudatállapot, az Egész, ami a jelenben tart: kiegyensúlyozottan, egészségben, a dolgokra való tiszta rálátásban, melyből a Fél Elem kiszorul. Tekintve, hogy ebben a minőségben az ember a Teremtő Értelemmel, a Teremtő Intelligenciával kapcsolódik össze, hatalmas mértékben nő az energiaszintje emberi megjelenésének minden aspektusában (fizikai, lelki, szellemi). Ez a forrás energia mindenki számára hozzáférhető, elérhető és a mindennapokban is megtartható-működtethető. Esély, hogy az életünk – az általunk bírált – külső körülmények viszontagságaitól mentesüljön. Nyugalmi állapotot teremt, kiegyensúlyozottságot, hogy szeretetben létezhessünk és önmagunk, Önvalónk által gyermekeink számára is minden lehetőséget megadjunk ennek megéléséhez.

Csipán Ágnes

 

Irodalomjegyzék

1. Varga Cs. (2008.): A metafilozófia gyönyörűsége

2. Maharishi M. J. (2016.): A Bhagavad-gítá

 

kép:www.pexels.com

 

Szeretettel ajánlom az alábbi videót további tájékozódás céljából:

https://www.youtube.com/watch?v=Lis-qwWEjJo&list=PL9UBjX2XUV_0wCmi26K935KB-26hz6UoF&index=3&t=5876s