Oxitocin – Boldog születés és párkapcsolat?

A „szeretethormon”, amely növeli az emberek közötti bizalmat, empátiát, nagylelkűséget és együttműködést, a lélek számos pozitív aspektusához kapcsolódik.

Az oxitocin hormon fantasztikus, életbe vágó szerepet játszik az emberiség fennmaradásában, a párkapcsolatokban, a gyermekek fejlődésében, a szülők reakcióiban. Az oxitocinnak nem csak a szülés körüli pár órában van jelentősége, hanem egész életünket meghatározza és befolyásolja. Sokkal összetettebb és sokrétűbb a hatása életünkre, mint azt eddig gondoltuk volna. Nagyon sok ponton hat szervezetünk működésére, életünk és kapcsolataink alakulására. Nőkben, férfiakban lelki és fizikai hatásai egyaránt sokrétűek. Az anya a fokozott oxitocin minden áldásos hatásával az olykor hosszabb, nehezebb szülés után is euforikus állapotban – szó szerint értve – szerelembe esik kisbabájával és a gyermek gondozása, ellátása, az éjszakai felkelések – a mai szóhasználat szerinti áldozatvállalások, lemondások – természetesek; fárasztóak, de örömteliek1. Az anya magasabb érzelmi minőséget tud kifejezni mind gyermeke, mind környezete felé. Ezzel csökkenti az esetleges külső-belső stresszhelyzeteket és együttérző lelkiséggel – harmóniában és egyensúlyban maradva – tudja környezete és önmaga számára is a családi fészek és abban élők iránti gondoskodását működtetni.

Az oxiticinnak perifériális és centrális hatásköre van. A perifériális szülés közben a méhre, szoptatás közben az emlőre hat (fejtől lefelé fejti ki hatását). A centrális oxitocinnak az agyon belül is van dolga: csökkenti a szorongást, félelmet, antiszociális viselkedést, depressziót, fájdalmat, stresszt és növeli a társas támasz nyújtását és fogadását, a bizalmat, a sebgyógyulást, a szociális viselkedést, a szexuális receptivitást (fogadókészséget), az élettartamot és megnyugtat. Kizárólag a centrális oxitocin tud az anyai viselkedésre hatni, a perifériás nem. Ha megvonjuk a szervezettől a centrális oxitocint, akkor a szervezet kikapcsolja ezt az anyai minőséget. A szintetikus oxitocin perifériára adva – a perifériáról a véragy gát védelme miatt – nem megy át az agyba, így központi idegrendszeri hatása nincs. Az epidurális érzéstelenítés csökkenti az oxitocin szintet, centrálisan és perifériálisan egyaránt, az anyában és a gyermekben is. „Kiüti” a szülés pozitív érzelmi megélését biztosító hormonokat. Az anya és a gyerek is elesik a saját centrális oxitocin rendszere okozta kedvező érzelmektől. Az anyai viselkedés jutalmazó ereje dől el, akár generációkra kivetülve2. Amikor az anyának beavatkozásra van szüksége ahhoz, hogy megszülje gyermekét, ez néha tudatalatti üzenetté alakul a gyermek számára: „Szükséged van segítségre, amikor új dologba kezdesz az életben.” Ennek következményeként sok esetben a felnövekvő gyermeket noszogatni kell, hogy kezdjen magával valamit. Ez társulhat cselekvésképtelenséggel vagy a cselekvés hiányával. A gyermek nem képes saját maga által munkát kezdeményezni, kizárólag ha nyomást gyakorolnak rá. Egy „kiprovokált szülés”a gyermek provokatív, bosszantó viselkedési módozatához vezethet3.

Az oxitocinszint kapcsolódik a bizalomhoz, a társadalmi kötődéshez és az érzelmi kapcsolatok kiépítéséhez szükséges viselkedéshez. A pozitív társadalmi viselkedést befolyásolja. A társadalmi kötődés kiemelt jelentőségű; segít gazdagítani tapasztalatainkat, biztonságérzetet nyújt, elősegíti a reprodukciót, fokozza az agy fejlődését a stressz és a szorongás csökkentésével. Egy gyermek születését követően, a pozitív társadalmi tapasztalat és az anyai kötődés az alapja az egészséges érzelmi és szociális fejlődésének, ami kapcsolatban van a fokozott rugalmassággal a stresszes helyzetekben.

A gyermekhez való kötődés az ölelés révén növeli az oxitocinszintet a testben, ami segít a gyermek és a szülő közötti egészségesebb kapcsolat kialakításában, csökkenti a stresszt és a társadalmi elszigetelődés későbbi kockázatát4. Az oxitocin az elkerülhetetlenül fontos érzelmi összehangolódást hozza, mely távlatilag is kivetül az ember életére. A saját születéskori induláskor kapott programunk, az agyunk számára meghatározza az érzelmi hangoltságunkat. Már a várandósság alatt az anya által megélt érzelmek is közvetlenül hatnak a magzatra. Ez a befolyás folytatódik a gyermek egy éves koráig. Ezen időszak alatt a gyermek nemcsak teljesen fogékony az anyja által megélt érzésekre, de sajátjaként éli meg azokat, mintegy lemezre írja; az agya dokumentál minden helyzetet és az anyja által adott válaszreakciókat.

Az erkölcsi fejlődés két legáltalánosabb szakasza a születéstől körülbelül a tíz-tizenegyedik életévig tartó heteronómia és az ezt követő autonómia. A heteronóm erkölcs időszakában a gyermek készen veszi át környezetétől az erkölcsi szabályokat, melyeket szenteknek és megváltoztathatatlanoknak vél. Persze nem egyszer megszegi őket, de jogosságukhoz és örökérvényességükhöz nem férhet kétség5. Az élethelyzetek, a stressz és megoldandó feladatok kezelésének mintái, a viszonyulások, amit az anyja átélt, a gyermek számára mind erkölcsi, mind minden egyéb tekintetben már ebben a korai fejlődési szakban rögzülnek.

A gyermek rendelkezésére álló centrális oxitocin mennyiségétől függ, hogy amikor majd ő maga anyává/szülővé válik, akkor „biztonságosan” vagy „bizonytalanul” kötődő anya/szülő lesz belőle – központi idegrendszeri behatárolás szerint. A „biztonságosan” kötődő anya a gyermeksírásra a „dolgom van vele” programmal reagál, míg a „bizonytalanul” kötődő anya a nehezebb szituációkban érzelmileg kifejezetten rosszul érezheti magát és nem tud a helyzettel mit kezdeni2. Amennyiben a gyermek a heteronóm erkölcs időszakában (hozzáadva a várandóság idejét: élete első 12 évében) erkölcsi normáit a „biztonságos” kötődés szerint alakítja magában, úgy a szociális és párkapcsolati kötődése is e meghatározó normarend szerint kezd alakulni.

A párkapcsolati kötődésben meghatározó jelentősége van a centrális oxitocin felszabadulásának. Minél többet termel a szervezetünk, annál biztosabb az emberi kötődésünk egymáshoz. Az oxitocin felszabadulását nagyon jól segíti a frontális testfelszíni kontaktus; ölelés, simogatás. Minden alkalommal, amikor szeretettel megöleljük a párunkat, a gyermekeinket, embertársainkat, nem csak a szeretetünket mutatjuk ki, hanem a sajátunk mellett az ő oxitocin szintjüket is emeljük, így mindenkinek javul az általános mentális egészsége. Hozzásegít bennünket a kiegyensúlyozottabb szociális kapcsolatok kialakításához, úgy, hogy a lelkünk-szellemiségünk által meghatározott tiszta etikai, morális hangoltságunkat a számunkra legmagasabb minőségben tudjuk kifejezésre jutni.

Csipán Ágnes

Irodalomjegyzék:

1. Dr. Dékány, Á.: A csodálatos oxitocin! Letöltve az alábbi helyről https://szulnijo.hu/cikkek/szueleszet/a-csodalatos-oxitocin.html

2. Dr. Varga, K. PhD. habil. doc.: A szülés/születés minősége c. előadás. Letöltve az alábbi helyről https://www.youtube.com/watch?v=WmHP82pmlpI

3. Renaud, G. (2015): Recall Healing – Az egészség piramisa, Holografikus Kft., Dunakeszi, 232.o.

4. Rancho, R. (2016): Neural mechanisms of mother-infant bonding and pair bonding: Similarities, differences, and broader implications, Center for Translational Social Neuroscience, Silvio O. Conte Center for Oxytocin and Social Cognition, Yerkes National Primate Research Center, Department of Psychiatry and Behavioral Sciences, Emory University, Atlanta, 2016. Retrieved from https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26062432

5. Ranschburg, J. (2011): Szeretet, erkölcs, autonómia, Saxum, Budapest, 163-164. o.

6. Zak, P.: Trust, morality and oxitocyn. Retrieved from https://www.ted.com/talks/paul_zak_trust_morality_and_oxytocin

 

 

kép: www. pexels.com