Sok gyermekkel előfordul, hogy gyakran fáj a torka; kapar, begyullad, kellemetlen érzés neki. Felnőttként akkor szoktuk ezt észrevenni, amikor a gyermeknek már fáj, étvágytalan, rosszul érzi magát, belázasodik. Pedig ezen tünetek megjelenésénél a „betegsége” már gyógyulási szakaszban van.
Mi az a megbetegedés? Az Új Orvostudomány tudományosan igazolt megállapításai szerint: az Anyatermészet egy Értelmes Biológiai Különprogramja, mely két betegségi szakaszból (ún. betegségből) áll. A megbetegedés a Lélekben – Agyban – Szerven párhuzamosan és szinkronban lezajló elváltozás, melyet a szervezetünk konkrét feltételeknek megfelelő érzelmi megrázkódtatásra kapcsol be, egy értelmes, ésszerű, biológiai, élettani, túlélési válaszreakció. Ezekre a Különprogramokra normál (kiegyensúlyozott) állapotban nincs szükség, ezért nem is tapasztaljuk őket. Viszont, ha teljesülnek konkrét feltételek, az érzelmi konfliktus biológiai elősegítése érdekében beindul egy szervi elváltozás (Barnai, 2014).
Amikor a gége érintett, az elváltozást indító érzelmi konfliktus az ijedtség-, rémületkonfliktus. Ez az érzelmi konfliktus a „fészekhez”, az otthonhoz, illetve az ahhoz kapcsolódó dolgokhoz, helyzetekhez kötődik. Váratlan, ijesztő esemény hatása, melyben a gyermek megijed, megrémül és „elakad a lélegzete”. Tipikusan az otthonukban elszenvedett ijedség valamitől, valakitől, amitől a gyermek legszívesebben elhatárolódna.
Amíg a konfliktus fennáll, a gége laphámszövet érzékenysége csökken, érzéketlen lesz. A gyermek nem érez tüneteket. Amint a konfliktus megoldódik (elmúlt a veszély, megnyugodott, megnyugtató megoldás született számára, beletörődött), túlérzékenység jelentkezik, fájdalmak, duzzanat, gyulladás képében – a helyreállítás, gyógyulás jeleként.
A gyermekek a biztonságot igénylik és a kiegyensúlyozott helyzeteket. Munkám során megfigyeltem, hogy azokban a helyzetekben, mikor egy gyermeknek az otthonában riadalomban kell élnie az életét, az akár visszatérő gégegyulladást, torokgyulladást okozhat nála. A magyar nyelv, mint képes nyelv, kiválóan szemlélteti a szó jelentőségét: riad alom, azaz riadtság van az alomban, a fészekben, az otthonunkban. Azokban a szituációkban, ahol a gyermek bizonytalanságban, szülői egyet nem értésben, gyermekként értelmezhetetlen; szeretethiányos és érzelmileg bizonytalan, következetlen, zavaró, riasztó környezetben él és ez a gyermeket érzelmileg megérinti – nem kívánatos számára, el akar határolódni a helyzettől, ott gyakran kialakul a gégenyálkahártya elváltozása.
A szülők között kibontakozó, egyre harsányabbá, egyre fájdalmasabbá váló nézeteltérések önmagukban is rombolóan hatnak a gyermek személyiségfejlődésére, egyrészt azért, mert rendszeresen szem- és fültanúja a két „legfontosabb másik” gyűlölködésének, másrészt pedig azért, mert a szülők elmélyülő viszálya a gyermek számára sajátos szeparációs helyzetet teremt (Ranschburg, 2009). Megfigyelésem szerint ez a szeparáció kisgyermekkorban az elhatárolódás igényében mutatkozik meg. A gyermek nem tud elhatárolódni, még nem képes rá, nincsenek eszközei hozzá. Lélekben azonban minden egyes konfliktust átél, és amikor az ebből adódó stressz a tűréshatárát meghaladja, fizikai elváltozással reagál a szervezete, beteg lesz. Amikor a konfliktus kiváltó oka az otthoni riadalom, annak gyakori következménye a gége nyálkahártyájának elváltozása, torokfájás, köhögés, rossz közérzet.
Senki sem szeret megijedni, rémüldözni, legkevésbé egy gyermek. Szülőként tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy gyermekünk az otthonában kiszámítható környezetben, biztonságban, békében élhessen, és kövessünk el mindent önmagunk lelki egyensúlyáért, mintaadásunkkal gyermekünk jólétét, egészségét szolgálva!
Csipán Ágnes
Irodalomjegyzék
1. Barnai R. (2014): Biologika Szerv Atlasz
2. Ranschburg J. (2009): Nyugtalan gyerekek – hiperaktivitás és agresszió
kép: www.thebridgehead.ca