„Már a nagyapámnál is ugyanez volt, apámnál is, így én is örököltem. Ez genetika. Nincs mit tenni.” – hangzik közhelyesen és tévesen. Megteheted, hogy ebben hiszel, de azt is megteheted, hogy megkérdőjelezed és természetes kételkedésed további válaszok után kutat.
Pszichogenetika tükrében
Amikor traumát szenvedünk el, annak lenyomata marad a sejtmemóriában. Megváltozik a fiziológiás állapotunk és hozzá kötődő mentális állapotunk egyaránt. Az emberi szervezet, működőképessége fenntartása érdekében, később újra és újra megidézi azokat a helyzeteket, amelyekben konfliktálódtunk, mert keresi a helyes választ a biologikumot ért traumára. Ezt a szükségszerű állapotot nevezi a pszichogenetika újrajátszási kényszernek. Addig és olyan intenzitással ismétlődnek életünkben a drámák/traumák/betegségek, ameddig nem sikerül megfelelő (helyes) választ adunk rájuk. A megfelelő válaszadás azt jelenti, hogy mentálisan (tehát gondolkodásunkban) és fizikálisan egyaránt olyan döntést/válaszreakciót adunk a konfliktushelyzetben, amely az egyetemes természeti törvényekkel összhangban van. Majd, ettől a döntéstől számítva, minden további esetben e szerint a magas minőség szerint járunk el, és működtetjük az életünket. Miért fontos ez a működés? Mert ez az egyetlen lehetőségünk arra, hogy elkerüljünk olyan konfliktushelyzeteket/drámákat (és kiszálljunk azokból), amelyeket az életünkben azért jelenítünk meg (szenvedjük el), mert biológiai testünk sejtmemóriájában rögzítettük. Mindannyian rögzítjük a családunkban, a felmenőink által meg nem oldott vagy helytelenül megoldott helyzeteket, traumákat is, melyet magunkban a familiáris eseményhorizontunkon őrzünk és megfelelő provokáció hatására előhívjuk életünkben. Az információt a DNS nagy árkához hidrogénkötéssel kapcsolódó fehérjék hordozzák. Őket egy gén variáció kódolja (allélpárok), melyeket pedig pszicho- és mentálgenetikai események, traumák működtetnek. Ezek a gének anyagi formátumúak (kémiailag több ezer nukleotid egységből állnak), viszont pszichés folyamatok, traumák, konfliktusok aktivizálják és hozzák működésbe őket (F. Galló B., 2012. A bennünk kódolt jövő – Sorsunk a pszichogenetika tükrében). Mi tehát a betegség? Az állandóan fenntartott olyan viselkedés, amely helytelen (nem megfelelő) válaszadás a pszichét ért traumára (függetlenül attól, hogy most traumatizálódott valaki vagy egy múltbéli eseményt hordoz magában). A betegség kiváltó oka: a patológiát kiváltó viselkedéssorozat. Ez predesztinál és lépteti életbe a betegséget. Hogyan hangzik a nyitó mondat helyesen? „Már a nagyapámnál is ugyanez volt, apámnál is, így én is addig játszom újra és újra az életemben – elszenvedem a drámákat és beteg leszek -, míg fel nem dolgozom a felmenőim és saját életeseményeim horizontján a konfliktusokat, majd ezután következetesen alkalmazom minden helyzetben a helyes megoldást. Ez pszichogenetika. Van mit tenni!”
Biologika tükrében
Az Új Orvostudomány megállapításai szerint a betegség az Anyatermészet egy Értelmes Biológiai Különprogramja. A betegség a lélekben – agyban – szerven párhuzamosan és szinkronban zajlik. A szervezetünk konkrét feltételeknek megfelelő érzelmi megrázkódtatásra kapcsolja be. A betegség/elváltozás egy természetes, értelmes, biológiai, élettani túlélési válaszreakció. Az elváltozásra, mint Különprogramra normál, kiegyensúlyozott életműködés mellett nincs szükség, ezért nem is tapasztaljuk őket. Amikor viszont teljesülnek konkrét feltételek, az érzelmi konfliktus biológiai elősegítése érdekében beindul egy szervi elváltozás, daganat vagy sorvadás keletkezik a megbetegedés első, ún. konfliktus-aktív szakaszában. A konfliktus megoldása után a létrejött elváltozás – normál esetben – helyreállításra kerül, ez a második, daganatelbontási, sorvadás-újjáépítési szakasz. Az elváltozások biológiai értelme a két szakasz valamelyikében nyilvánul meg (Barnai R., 2014.: Szerv Atlasz). Mi tehát a betegség? A lélekben érzelmileg elszenvedett konfliktusra adott értelmes, természetes válaszreakció. A betegség az okozat, a kiváltó ok az érzelmi megrázkódtatás. Hogyan hangzik a nyitó mondat helyesen? „Már a nagyapámnál is ugyanez volt, apámnál is, én is beleszálltam a mókuskerékbe és hasonló konfliktusokat szenvedek el, mely elváltozást/betegséget okoz. Ez biologika, a természet logikus válasza. Van mit tenni!”
Kvantumfizika tükrében
Ahogyan a világegyetemben természeti törvények működnek, úgy saját benső világegyetemünket is természeti törvények határozzák meg. A holografikus elmélet szerint a dolgok, formák keletkezésnél, az indulásnál, rezgések jelennek meg, amelyek aztán az egész világegyetemet is kifeszítik és létrehoznak egy határt. A rezgések a határfelszínre kiíródnak és onnan visszavetítik magukat egy oda-vissza kölcsönhatásban, egy pulzációban. Majd együttesen alkotnak egy harmadikat, ami egy integráns egységben tartja az egészet. Amíg a formában fenntartható a rezonancia, az életet konstatáljuk.
Az emberi szervezet egy forma, ahogyan a benne működő sejtek, szervek, szervrendszerek is. Minden forma az Információs mezőből jön létre és formaként, mint rezgés megjelenés képes visszahatni. Az információs mező mindig a kiváltó ok. A forma az okozat. Az emberi szervek komplex rezonátorok, melyek önmagukban is kisugároznak információt. A beszéd is, amivel kommunikálunk, ennek a folyamatnak a reprezentánsa és a hanghullámokban adjuk át egymásnak, és a hanghullám nemcsak a füledet érinti, hanem az egész testedet megüti. Ezért van az, hogy például, amikor „úgy” beszélnek velünk, az nemcsak a hangon keresztül hat az értelmünkre. A testünk egy hierarchikusan felépített rendszer. A legalacsonyabb frekvencia a csontvázunk, vázszerkezetünk és a legmagasabb frekvencia a merev rezonátor, a koponya, melynek a súlypontja a hipotalamusz. Ez a szingularitása az egész emberi agynak. Itt strukturálódik a talamusz, ami a tudatállapotainkat vezérli. (Dienes I., Jakab I., 2012.: A teremtés titka, a formarezonancia tudománya). Úgy tekinthető, mint egy olyan központ, ahol sok információ integrálódik és kapcsolódik át az agykéreg és sok más kéregalatti központ felé. Kulcsszerepet játszik a zsigeri (visceralis) és a testi (szomatikus) funkciók integrálásában is. A gondolataink a legerősebb belső rezonátoraink és a testünket, mint rezonancia szerkezetet befolyásolják. Ezért fontos, hogy hogyan gondolkodunk sejt szintjén, legbelül hogyan viszonyulunk. Mert információ szintjét folyamatos megjelenik a sejtmolekuláinkban és szervezetünk, mint rendszer ehhez idomul. Mi tehát a betegség? Az, amikor a rezonancia képesség csökken és például egy adott szerv elveszíti a formarezonanciáját. Minden gondolathullámunk leképeződik az anyagban, melyet az anyag vissza is tölt, ezzel folyamatosan ugyanazt a gondolkodási mintát tartja az elmében. Ennek a következménye a fizikai elváltozás, az ok pedig a helytelen gondolathullám, gondolati minta. Hogyan hangzik a nyitó mondat helyesen? „Már a nagyapámnál is ugyanez volt, apámnál is, így én vagyok az, aki tudatos lényként felismeri az összefüggéseket és a természeti törvényekkel eggyé válva cselekszik. Ez tudatosság. Mindig van mit tenni!”
A három tudomány ugyanazt ismeri fel és bizonyítja. A betegség mindig az okozat. Az ok pedig azok a gondolkodási mintázataink és érzelmi válaszreakcióink, melyek eltérnek a számunkra megfelelő válaszadástól. Megfelelő választ pedig akkor adunk, amikor gondolkodásunk (szellemiségünk), érzelmeink (lelkiségünk) és cselekedeteink egy egyenesre esnek és az Egyetemes természeti törvények szerinti igazságot tükrözik.
Csipán Ágnes
Kapcsolódó videó: Dienes I., Jakab I.: A teremtés titka, a formarezonancia tudománya. https://www.youtube.com/watch?v=ybGO6Clk-ao&list=PL9UBjX2XUV_0wCmi26K935KB-26hz6UoF&index=19&t=0s
kép: www. pexels.com
